A himnuszok jellemzői a középkorban
Már nem időmértékes a verselésük.
Rengeteg himnusz van ismeretlen vagy bizonytalan szerzőktől. A közösségi költészethez tartozik a himnuszköltészet, eredetileg közös éneklésre, nem pedig személyes élmények elmondására készült.
A következő középkori költőket kell ismerni:
- Assisi Szt. Ferenc (1181- 1226 )
- Tomasso Da Celano ( 1190-1250 )
- Jacopone Da Todi ( 1236-1306 )
Ómagyar Mária-siralom
- 1300 körül keletkezett.
- Egy kódex 134. lapján találták meg.
- Szerzője ismeretlen
- Az első magyar nyelvemlékünk.
- Fejlett rímek és alliterációk találhatók benne.
Pl.: Világ Világa, Virágnak Virága.
- 1922- ben fedezték fel a szöveget, és 1982-ben került a magyar államhoz.
Latin szöveg magyaros átdolgozása.
Mária E./1. személyben beszél benne.
A himnuszok ált. Mária szépségét ünneplik, bánatát szólaltatják meg.
Naphimnusz
- Assisi Szt. Ferenc írta.
- A Himnusz mindig valakihez szól.
- Ez Istenhez szól, melyben dicséri a teremtést.
Aki nem bűnös, nem kell félnie a haláltól.
Aki bűnös, az féljen, ha a halál bűnösen találja.
Tomasso Da Celano: Ének az utolsó ítéletről
" Dies Irae " - latin kifejezés, a latin himnuszok kezdőszava. Jelentése: a harag napja.
Jacopone Da Todi: Himnusz a fájdalmas anyáról
" Stabat Mater"- állt az anya
szent Fiú- Jézus Krisztus
asszonyok közt áldott- Mária
|