Francois Villon

1431-1463-ig(?) élt.

A középkor alkonyának költője, de már érezhető művészetén egy új kor szelleme. Ez abban nyilvánul meg, hogy költészete sokkal személyesebb hangvételű, mint a középkor emberéé.

Élete

Az apukája fiatalon meghalt, ezért Villon az anyai nagybátyjához került. Az ő vezetékneve volt Villon, és a költő tiszteletből vette fel ezt a nevet.

A rossz pletykák szerint lehet, hogy az anyai nagybácsi az apja volt..

A nagybácsi taníttatta, ezért nem az anyjával élt.

Az egyetemi évek alatt Villon rossz társaságba keveredett, és élete végéig perek folytak ellene. Lopásért és verekedésért többször be is börtönözték.

Ettől függetlenül mélyen vallásos ember volt.

Rettegett a haláltól és  a pokoltól. Többek között ezért költészeti még a költészete.

Legsúlyosabb vétke az volt, hogy önvédelemből megölt egy részeg papot. A halálbüntetést úgy úszta meg, hogy kegyelmet kapott.

/oka: a költészetét valamire valónak tartották, valamint nagybátyja révén./

Egyik fő műve: Nagy Testamentum. 173 oktávából áll.

(oktáva: 8 szótagos, 8 soros versszak.. rímképlete: a b a b b c b c)

Ballada is található a Nagy Testamentumban, szám szerint 15.

A ballada műfaja Villonnál:

Ez egy műformát jelentett az ő idejében, méghozzá táncdalt. Terjedelme alapján megkülönböztetünk Egyszerű(4versszak) és Kettős(6versszak) balladát.

Balladái különböző hangvételűek, mert különböző élethelyzeteket mutatnak be. Villon keserű élettapasztalatait foglalja össze.

1463-ban születik ellene még egy ítélet, hogy el kell hagynia Párizst. Száműzetésbe kerül, nyomtalanul eltűnik.