Nem nézem a korom,
Előtted fejem meghajtom.
Nagyváros vásári forgatagában,
Mint szende szűz, ki áll egymagában,
Szemlesütve, félreállva, zűrzavart magára hagyva,
Te kedvesen, épp ilyen vagy.
De lelked gazdag tündérországába,
Elvész a vásár forgataga.
Fényes tehetséged megcsillantod,
S hogy igyuk szavaid édes nedűjét, hagyod.
Nem álomvilág miben jársz,
A földön két lábbal állsz!
Te látod lelkeddel,
S érzed szíveddel,
Mit más, nem lát két szemmel.
Kívánom, az életed hajója a jövőd tengerén simán ússzon,
S az utad, számodra csak boldogságot hozzon.