Kíváncsian fedeztem fel, hogy a G-portálon már blogot is lehet írni. Megpróbálkozom vele, bár sosem voltam jó naplóvezető...:)

Ma meglátogattam a nagyszüleimet, akik nagyon örültek nekem. Ez olyan megnyugtató érzés! Annyi mocskos dolog történik a világban, nagyon szeretem a tudatot, hogy van hová megpihennem, van hol megtérnem. Ez nem más, mint a családom. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért ilyen családi háttérrel rendelkezem. Az ismerőseim között alig akad olyan, aki szeretettel beszélne a szüleiről, rokonairól, s ez kissé elkeserítő tény. Ám én hála az égnek kivételt képezek. Édesanyámról és Édesapámról példát vehetne a világ: augusztus 28-án tartottuk az ezüstlakodalmukat, ahol eskümegerősítéssel pecsételték meg 25 éves házasságukat. Utána pedig lagzit tartottunk! :) Eljött a szűk családi kör, a párom, és a szüleim baráti köre. A hangulat fenomenális volt!

Na de visszatérve a mai napra: nagyon örültem, hogy láthattam a nagyszüleimet. Mami nemrég esett túl egy hosszú betegeskedésen, meg kellett műteni, mert az epéjével rengeteg baj volt, és nagyon aggódtunk érte. Vészesen le is fogyott ebben az időszakban, ma azonban elégedetten tapasztaltam, hogy sikerült visszaszednie pár kilót, és sokkal jobb színben van már. :)

 Aztán odamentem anyu munkahelye elé, amikor végzett a melóval, és együtt hazajöttünk. Bevásároltunk hétvégére, és kaptam két új farmernadrágot, mert az eddigieket évek óta hordom, és sajnos kinőttem őket.

 Hazafelé jövet láttam egy nagyon cuki kislányt, fürtös hajjal, és peckesen lépegetett a nagymamája mellett. 3-4 éves lehetett. Anyuval elragadtatva mosolyogtunk rá, ő meg visszamosolygott. Annyira édes volt!!!

Most meg itt ülök a szobámban, élvezem a nyugalmat és örülök a hétvégének, mert ez a hét - néhány buta ember miatt - elég fárasztó volt...