Zord b�n�s vagyok, azt hiszem,
    de j�l �rzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
    m�rt nincs b�n�m, ha van.

Hogy b�n�s vagyok, nem vit�s.
    De b�rmit gondolok,
az �n b�n�m valami m�s.
    T�n egy�gy� dolog.

Mint f�sv�ny elt�nt arany�t,
     e b�nt keresem �n;
elhagytam �rte egy any�t,
     b�r szivem nem kem�ny.

�s meg is lelem egy napon
    az er�ny h�sein;
s hogy gy�njak, k�v�zni hivom
    meg ismer�seim.

Elmondom: �ltem. Nem tudom
    kit, tal�n az ap�m -
eln�ztem, amint v�re folyt
    egy alvadt �jszak�n.

K�ssel sz�rtam. Nem szinezem,
    hisz emberek vagyunk
s mint megd�f�ttek, hirtelen
    majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S v�rom (v�rni kell),
    ki fut, hogy dolga van;
megn�zem, ki t�n�dik el;
    ki retteg boldogan.

�s �szreveszek valakit,
    ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
    s te nem vagy idegen...

�m lehet, b�n�m gyermekes
    �s egy�gy� nagyon.
Akkor a vil�g kicsi lesz
    s �n j�tszani hagyom.

�n istent nem hiszek s ha van,
    ne f�radjon velem;
majd �n f�loldozom magam;
    ki �l, seg�t nekem.

1935. aug.